1. fejezet

"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."

Renesmee

- De Emmett! Ez csalás! - Emmett-el Carlisle-ék udvarán röpiztünk, jobban mondva röpiztünk volna, ha Emi nem lövi fel mindig a labdát. Ez a labda volt a harmadik, ami nem is jött vissza. 

- Biztosan megrekedt az űr alsó rétegében, ahol nincs gravitáció. És még képes vagy nevetni ezek után... - Jhaj, már megint arra hagyatkozik, hogy erősebb nálam, mert hogy én nem vagyok "kifejlett" vámpír. 

- Renesmee - Már megint! Csak akkor szólít így, ha okoskodni akar... - az én erőmnél, ami a legtöbb átlag vámpírénál nagyobb, ez teljesen normális. - És szélesen vigyorgott hozzá. 

Alice lépett lassan az udvarra, és mégis gyorsabb volt, mint egy átlag ember. Arcán nyugodt, őszinte örömről árulkodó mosoly ült, szeme csillogott, és az arca pirossága láttán úgy gondoltam, nem sok kell hozzá hogy elnevesse magát. Nyilván hallotta az Emmett-el folytatott társalgást.

- Hát te, Alice? - kérdeztem tőle, és oldalba böktem ... Amitől nekem fájdult meg az ujjam. 

- Ó, Nessie! El se tudod hinni, mi történt! Úgy örülök! - itt kezdett felgyorsulni a beszéde, s a végére már annyira pörgött, hogy egy kukkot nem értettem belőle. Annyit sikerült kivennem, hogy megtalálta Port Angelesben azt a vérvörös körömlakkot, amit keresett, és hogy Jasper vett neki valami jó drágát, bár a nevét nem értettem.

- Jó, jó Al. Akkor most kezd szépen előlröl. Nagyjából a Port Angeles-es rész után ragadtam le, ott, hogy Jasper vett neked valamit... - Totál semmit nem értettem abból, amit mondott :)

- Na szóval. Jazzy vett nekem egy új autót. Most már két kedvencem van. Amit Edward-tól kaptam, a sárga Porsche Turbo. Ez pedig egy Lamborghini. Egy fekete. Olyan gyönyörű...

 - Ez csodás Al. Megnézhetem? - kezdett komolyan érdekelni a kocsi, bár sose hallotam még erről a Lambor...micsodáról. 

- Persze. Gyere. Ott van a garázsban, a Porsche mellett. - A szíve kalapálását kívülről is hallani lehetett, és olyan izgatott volt, hogy össze-vissza ugrált körülöttem. 

A kocsi tényleg csodaszép volt. Ahogy ott áll a garázsban, a szinte lapos, olyan alacsony mennyezetű fekete, áramvonalas sportkocsi... Valahogy olyan párducszerűen hatott. Ragadózónak. És a ragadozóról eszembe jutott még valami. Jake. 

- Al, Jake itt van már? Megígérte, hogy ma jön! - Most nekem gyorsult 220 km/órára a szívverésem.

- Persze, el is felejtettem, ezért jöttem ki. Bent van, Edward-al beszélget. Téged vár. - Az ajtó felé intett, ami a konyha  felé vezetett. 

- Kössz, Al. És nagyon szép kocsi :) - Ezzel berohantam.

Tudni illik, mióta "bevésődtem" Jake-nek, azóta nem volt vérfarkas-vámpír viszony közte, és a családom között. Úgy gondolom, hogy apuval is összebarátkozott, mármint nem próbálták lépten - nyomon kinyírni egymást. Jacob elmesélte, hogy régebben szerelmes volt anyámba, amit meg is értek - csodálatos ember. Annyira telve van szerelemmel, hogy képes volt egyszerre két  emberrel megosztani - bár mindvégig tudta, hogy kihez húz jobban a szíve. Sokszor még most is láttam az elgyötört fintort az arcán, mikor Jake megcsókolt. Talán még nem lépett túl rajta teljesen. 

Mikor beléptem az ajtón, különös látvány tárult elém. Esme főzött. Nem szokott, mivel náluk általában vér-vacsi van, de most nem is nekünk főzött, hanem Jacob-nak. Rose még régebben eldeformált egy tálat Jake-nek, olyan kutya tál alakúra. Ez is olyan családi poén nálunk már, hogy ő itt "Kutyus" néven van emlegetve. Apám úgy döntött, hogy jövőre én is a Forks-i Spartans High School-ba fogok járni, mint Carlisle és Esme legújabb örökbe fogadott gyereke. 

Jake felém fordult, és felugrott, mikor meglátott. Rögtön a karjába kapott, és megpörgetett, de úgy, hogy a cipőm sarka csak milliméterekkel kerülte el az asztalra tett sótartót.

Ez apunak nem tetszett. Hogy feszegesse a határokat, Jake megcsókolt, és azután kezdett csak beszélni.

- Hello Nessie. 

- Hello Jacob. - folytattam a megbeszélt illedelmes beszélgetést, hogy utána Bella kiengedjen minket arra a mezőre, ahol baseball-ozni szoktunk, és ami az ő "mezejük".

-Hogy telt a napod?

- kössz, jól. Emmett-el röpiztünk. És a tied?

- Egész jól. 

Ennyit beszéltünk délelőtt, aztán kaja... mármint Jake-nek. Én megelégedtem egy pohát kecskevérrel. Utána kimentünk a mezőre, és megbeszéltünk mindent, ami fontos, csókokkal és ölelésekkel megszakítgatva.

2010. 05. 07. Łiah

" Van aki könnyen eléri azt akit szeret,

van aki sír, szenved, míg az övé lehet.
Van aki könnyen bír feledni,
van aki meghal, mert nagyon tud szeretni!"